Tanítási Filozófiám

       Mint ahogy már a Bemutatkozásban említettem, biológia, matematika szakos tanárnak készülök. (Bár még nem kellett dönteni, de én inkább a középiskolás tanár felé hajlok). Úgy gondolom, hogy mindkettő tárgy esetében fontos a logikus gondolkodás, az anyagrészek megértése, és más környezetben való helyes alkalmazása. Bár eddig még nem tanítottam diákokat, vannak elképzeléseim, hogyan valósítanék meg egy tanórát.

        

        Diákéveim során, és most egyetemi hallgatóként is sok különböző órán vettem már részt, ennek köszönhetően megismertem a különböző tanuláselméletek gyakorlati alkalmazását is az iskolákban. Úgy vélem, hogy mindegyik tanuláselmélet megállja a helyét az iskolában, csak különböző arányban kell őket alkalmazni a tanórákon. 

Új anyagrész, témakör bevezetésénél -ahol nincs előzetes tudás, vagy csak csekély- akkor a behaviorista pedagógia alkalmazható leginkább. Ez matematika és biológia órákon is könnyen megvalósítható. Ebben az esetben a tanáré a főszerep, ő magyaráz a táblánál, és adja az instrukciókat a diákoknak. Ez a frontális munka azonban egy idő után unalmassá és monotonná válik a diákok számára, így ha kellő ismerettel rendelkeznek a diákok érdemes tanítási stratégiát váltani. Ezeket a bevezető órákat is igyekeznék érdekessé tenni:biológia órán kísérletekkel, érdekes elméletekkel, és vizuális eszközökkel (képek, videók). Matematika órán már nehezebb egy tétel, állítás és az ezekhez tartozó alapfeladatokat érdekessé tenni, talán ha az alkalmazására tenném a hangsúlyt, nagyobb lenne a diákokban a motiváció. :) A prezentálásban segítheti a tanárt a projektor, vagy okostábla, amivel a ppt-t, képeket, videókat ki lehet vetíteni. 

      

Azokon a tanórákon, ahol már megvan a kellő előismeret, a diákok aktivitására helyezném a hangsúlyt. Az egyes anyagrészek közötti kapcsolat megtalálása elengedhetetlen a tárgy teljes megértéséhez. A felfedeztető tanulást nagyon ötletesnek találom, mert a diákok aktívak, gondolkodnak az anyagrészen, és maguk jönnek rá dolgokra-így jobban rögzül bennük az új ismeret. Ez a tanulási/tanítási stratégia konstruktivista és kognitivista is lehet attól függően, hogy a tanár mekkora szerepet tölt be a tanóra irányításában. A kognitivista pedagógia számára a gyakorlás kulcsfontosságú, és én is ezt gondolom a matematika oktatással kapcsolatban. A feladatok megoldása segíti a diákoknak rögzülni a tételt, képletet, de a megértéshez további feladatok és feladat-környezet szükséges, hogy teljesen átlássák a képlet lényegét(ne csak bemagolják azt). 

Ezeken a tanórákon én nem is alkalmaznám a frontális órán megszokott asztalrendezést. Helyette körbe rendezném a padokat, vagy összetolnám őket, hogy a diákok csoportban, egymást támogatva is tudjanak dolgozni, és érezzék, most az ő munkájukon van a hangsúly. 

Természetesen ebben az esetben is sok feladatom lenne, hiszen a motiváció fenntartása, a diákok koordinálása, ellenőrzése és megerősítése elengedhetetlen ebben az esetben.  

Az IKT-s eszközök itt is segítséget nyújthatnak, azonban a tanár mellett a diákok is használhatják (projektmunka, kiselőadás, böngészés)

          

Értékelés: 

Az értékeléssel kapcsolatban sok vélemény merült már fel, megoldás azonban kevésbé. Amit én tanárként tehetek, az az, hogy az ötfokozatú jegy mellett szöveges értékelést is írok a diákjaim számára, így tudják, hogy miben jók, és miben kellene fejlődniük. Persze, ez a tanárnak még több munkát jelent, így én azt találom a legoptimálisabbnak, ha a feleléseknél szöveges értékelést, témazáróknál pedig írásbeli értékelést is adok az érdemjegy mellé. 

A szöveges értékelést azért is találom fontosnak mert így tanárként a beskatulyázást is elkerülhetem, mert én is látom (nem csak jegyekben) és tudatosítom a diák fejlődését, és a diákok motivációját is növeli, ha tudja, hogy miért kapott rosszabb jegyet, hogyan kaphatna jobbat. (Mert mindenki kaphat jó jegyet, ha tesz érte)

//Ha érdekelnek a tanuláselméletek, és tovább böngésznél az alábbi digitális könyv a segítségedre lehet. //